{"id":1525,"date":"2009-12-23T09:44:28","date_gmt":"2009-12-23T08:44:28","guid":{"rendered":"http:\/\/sofarportal.hu\/?p=1525"},"modified":"2016-02-27T15:54:44","modified_gmt":"2016-02-27T14:54:44","slug":"ket-ut","status":"publish","type":"post","link":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/?p=1525","title":{"rendered":"K\u00e9t \u00fat"},"content":{"rendered":"

\"which_way\"Kar\u00e1csony alkalm\u00e1b\u00f3l szeretn\u00e9m most bemutatni kis \u00edr\u00e1somat, amit nemr\u00e9giben k\u00e9sz\u00edtettem.\u00a0 Valahol egy kar\u00e1csonyi t\u00f6rt\u00e9net, de val\u00f3j\u00e1ban ink\u00e1bb egy igen hossz\u00fa bizonys\u00e1gt\u00e9telnek mondhat\u00f3. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u00darban b\u00edzunk, akkor a mi dolgaink az \u0150 kez\u00e9ben vannak. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u0150 keskeny \u00fatjait v\u00e1lasztjuk, akkor j\u00f3 ir\u00e1nyba megy\u00fcnk. De mindig k\u00e9t utunk van, a k\u00e9rd\u00e9s, hogy melyiket v\u00e1lasztjuk..<\/p>\n

Hossz\u00fa, bor\u00fas munkanap volt. A csepeg\u0151 es\u0151 apr\u00f3 t\u00f3cs\u00e1kat szemetelt a j\u00e1rd\u00e1ra, majd l\u00e1tva, milyen j\u00f3l fest a sz\u0171k utc\u00e1ban a vizes aszfalt, mindink\u00e1bb nekikezdett a zuhog\u00e1snak. A k\u00f6v\u00e9r cseppek v\u00e9get nem \u00e9r\u0151 versenyt futottak a sz\u00e9les \u00fcvegablakon, amely m\u00f6g\u00fcl a f\u00e1radt munk\u00e1semberek n\u00e9ztek gondolkodva. Az \u00f6reg tulaj m\u00e9g egy gener\u00e1ci\u00f3val od\u00e9bb nyitotta meg a kis pressz\u00f3t a r\u00e9gi b\u00e9rh\u00e1z oldal\u00e1ban.<\/p>\n

J\u00e1nos b\u00e1csit mindenki ismeri a k\u00f6rny\u00e9ken; ha csak a szomsz\u00e9dba ugrik el eb\u00e9did\u0151ben, az utc\u00e1n v\u00e9gigmenet nem tal\u00e1lkozik idegen arccal, mindenki mond legal\u00e1bb egy mosolyg\u00f3s \u201ecs\u00f3kolom”-ot. Iskol\u00e1b\u00f3l hazafel\u00e9 menet a sr\u00e1cok mindig be\u00fclnek egy sz\u00f6rpre \u00e9s hallgatj\u00e1k a v\u00e9get nem \u00e9r\u0151 t\u00f6rt\u00e9neteket azokr\u00f3l az id\u0151kr\u0151l, amikor m\u00e9g jaff\u00e1t ivott az ifjus\u00e1g, nem \u201eazt a gy\u00e1ri l\u00f6tty\u00f6t”, amit a boltban kapni. Kerek szemmel hallgatj\u00e1k a sz\u00e1z csod\u00e1t, eg\u00e9szen addig, am\u00edg az apuk\u00e1k le nem j\u00f6nnek felzavarni a gyerk\u0151c\u00f6ket tanulni. Ha meg m\u00e1r ott vannak, h\u00e1t maradnak, \u201ede csak egy percre, J\u00e1nos b\u00e1ty\u00e1m…” Az alatt a perc alatt megbesz\u00e9lik a j\u00f6v\u0151 heti v\u00e1laszt\u00e1sokat, meg a tegnapi meccset. Akkor csak somolyog az \u00f6reg, hogy bezzeg amikor az \u00d6csi\u00e9k j\u00e1tszottak, nem volt vitat\u00e9ma, melyik csapat az es\u00e9lyes. Ha elvonultak a csal\u00e1df\u0151k vacsor\u00e1zni, lassan besz\u00e1lling\u00f3znak a j\u00f3bar\u00e1tok, s dicsekednek az unok\u00e1kkal, mik\u00f6zben borozgatnak. Majd v\u00e9g\u00fcl megjelennek az agg\u00f3d\u00f3 nagymam\u00e1k, \u00e9s rosszall\u00f3an korholj\u00e1k a f\u00e9rjeket, hogy \u201ejaaj, papa, megint iszol?” \u201eCsak cs\u00f6ppet dr\u00e1g\u00e1m, kis sz\u00edver\u0151s\u00edt\u0151, tudod..” mondja Feri b\u00e1csi \u00e9s bizony\u00edt\u00f3lag \u00fct a mell\u00e9re. J\u00e1nos b\u00e1csi kimenti a fi\u00fakat \u00e9s meg\u00e9rdekl\u0151di a dr\u00e1ga h\u00f6lgyem\u00e9nyek eg\u00e9szs\u00e9g\u00e9t, amivel hosszas eszmecsere kezd\u0151dik a ty\u00fakszemekr\u0151l, r\u00e1ncokr\u00f3l \u00e9s a Piri n\u00e9ni n\u00e1th\u00e1j\u00e1r\u00f3l. V\u00e9g\u00fcl elvonulnak az ifj\u00fa p\u00e1rok, majd a helys\u00e9get bet\u00f6lti a takar\u00edt\u00e1s z\u00f6reje. Egysz\u00f3val J\u00e1nos b\u00e1csi nem csak italt m\u00e9r a pultn\u00e1l, hanem mindenkihez van p\u00e1r kedves szava \u00e9s a poharak mellett a vend\u00e9gek lelk\u00e9t is megt\u00f6lt\u00f6tte.<\/p>\n

Ezen a borong\u00f3s, nedves \u0151szi napon m\u00e9gis egy eddig ismeretlen alak t\u00e9vedt be a kis sarki pressz\u00f3ba. Jobban mondva csak f\u00e9lig idegen, mivel minden reggel elviharzott az \u00fcvegablak el\u0151tt. Mindig sietett, el ne k\u00e9ssen a munkahely\u00e9r\u0151l, l\u00e1tszott rajta, hogy rendezett, pontos ember. Olykor-olykor ha tal\u00e1lkozott a tekintet\u00fck az \u00f6reg csapossal, beszor\u00edtott id\u0151rendj\u00e9be egy udvarias biccent\u00e9st. Be nem j\u00f6tt eddig soha, hiszen mi sz\u00fcks\u00e9ge volt szigor\u00fa beoszt\u00e1s\u00e1ba holmi besz\u00e9lget\u00e9st bezs\u00fafolni. Most viszont m\u00e9lab\u00fas, gondterhelt arccal \u00fcld\u00f6g\u00e9lt a pultn\u00e1l \u00e9s meglep\u0151 m\u00e9rt\u00e9kben k\u00f3stolgatta az er\u0151s italt. Gondolkodva n\u00e9zegette a pohar\u00e1t, majd kortyolni kezdte, s l\u00e1tszott rajta, minden korttyal egy keser\u0171 gondolat\u00e1t nyeli le.
\nSok ilyen gondolata lehetett ezen az est\u00e9n, mivel r\u00f6vid id\u0151n bel\u00fcl sz\u00e9p sz\u00e1m\u00fa poh\u00e1r gy\u0171lt \u00f6ssze el\u0151tte. J\u00e1nos b\u00e1csi agg\u00f3dva n\u00e9zte k\u00e9sei vend\u00e9g\u00e9t: az \u00f6lt\u00f6ny\u00f6s fiatalember borvir\u00e1gos orra \u00e9s szem\u00fcvege m\u00f6g\u00f6tt ifj\u00fa, de elny\u0171tt szemeiben\u00a0 a v\u00e9gs\u0151 \u201em\u00e1r mindegy” pisl\u00e1kolt. F\u00f6ldre dobott aktat\u00e1sk\u00e1j\u00e1b\u00f3l mindenf\u00e9le pap\u00edrok kandik\u00e1ltak kifel\u00e9, sz\u00e9l\u00fcket p\u00f6tty\u00f6sre csepegte az es\u0151. Egyszer csak fogta mag\u00e1t, fizetett, majd lesz\u00e9d\u00fclt a b\u00e1rsz\u00e9kr\u0151l. Miel\u0151tt az \u00f6reg \u00e9szbe kaphatott volna, m\u00e1r kit\u00e1molygott az utc\u00e1ra \u00e9s bizonytalanul megindult a szit\u00e1l\u00f3 k\u00f6dbe.<\/p>\n

Kezeit zsebre t\u00e9ve bandukolt a sz\u0171k kis utc\u00e1n. B\u00fasan n\u00e9zegette cip\u0151it, ahogyan egym\u00e1st folyton megel\u0151zve viszik \u0151t mag\u00e1t. Minek? Otthon m\u00e1r csak az \u00fcres lak\u00e1s v\u00e1rja. Holnap reggel \u00fajra munka, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg utolj\u00e1ra, hiszen mindenki \u00e9rzi, sejti, tudja, ki a k\u00f6vetkez\u0151, aki rep\u00fcl a c\u00e9gt\u0151l. \u0150 is tudta, csup\u00e1n formas\u00e1gb\u00f3l ment volna, s m\u00e9g egyszer elment volna a kis pressz\u00f3 mellett, sietve l\u00f3b\u00e1lva az aktat\u00e1sk\u00e1j\u00e1t. A t\u00e1ska… Azt bizony ott hagyta a pulton, vissza k\u00e9ne menni \u00e9rte. Minek? M\u00e1r mindegy \u00fagyis, nem jelent semmit, nincs benne m\u00e1s, csak az \u00e9lete: hideg sz\u00e1m\u00edt\u00e1sok pap\u00edron: a munk\u00e1ja. Most \u00e9lettelen\u00fcl csellengett az egyre ritkul\u00f3 k\u00f6dben. Szigor\u00fa napt\u00e1r\u00e1b\u00f3l minden id\u0151pontot t\u00f6r\u00f6ltek, c\u00e9ltalannak \u00e9rezte mag\u00e1t, \u00e9rtelmetlennek, mint a g\u00e9p, melyet utas\u00edt\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl kiengedtek a gy\u00e1rb\u00f3l. Nem tudott mit kezdeni azzal, hogy nem kezdenek vele semmit. \u00c9s jaj, az a l\u00e1ny, gondol-e r\u00e1 m\u00e9g? Nem, nem, nem gondolni a holnapra, mert nincs, csak futni. Igen, ez az, futni, \u00fagy nem \u00e9rhetik utol a bajok, el kell futni messze a gondokt\u00f3l… De a feje z\u00fag, sz\u00e9d\u00fcl vele az utca, fura t\u00e1ncra keltek a h\u00e1zak, oszlopok, csillagok. Nem, nincs m\u00e1r \u0151, nincs m\u00e1r holnap, csak fut v\u00e9gig az \u00faton, mintha egyenesen a Holdba futna a F\u00f6ldr\u0151l, \u00fagy szemez a kerek \u00e9gitesttel, s csak fut tov\u00e1bb.<\/p>\n

Egy l\u00e1mpaoszlop mondott meg\u00e1llj-t a r\u00e9szeg maratonnak \u00e9s az ifj\u00fa csak b\u00e1mult a csillagokra a pocsoly\u00e1b\u00f3l, amibe beled\u0151lt. Felkeljen? Minek? Nem is tud, a f\u00f6ld nincs a l\u00e1bai alatt, sz\u00e9d\u00fcl, forog fej\u00e9ben a t\u00e9r, a gondolatok. V\u00e9g\u00fcl belenyugodott szomor\u00fa sors\u00e1ba, hogy a sarki l\u00e1mpa alatt, egy pocsoly\u00e1ban v\u00e9gzi, s csak n\u00e9zett vakon az \u00e9g\u0151 f\u00e9ny\u00e9be.<\/p>\n

– Noh, fiam, h\u00e1t nem akar\u00f3dzana felkelni?- sz\u00f3l\u00edtotta egy hang \u00e9ber \u00e1lm\u00e1b\u00f3l ember\u00fcnket. Kinyitotta a szem\u00e9t \u00e9s egy k\u00e9z ny\u00falt fel\u00e9 a f\u00e9nyb\u0151l. Habozott, de v\u00e9g\u00fcl belekapaszkodott \u00e9s az ismeretlen megment\u0151 seg\u00edts\u00e9g\u00e9vel felt\u00e1p\u00e1szkodott. Az \u00f6reg pultos volt az.
\n– Csak gondoltam maga ut\u00e1n hozom a koffer\u00e9t, ha m\u00e1r n\u00e1lam hagyta – mondta \u00e9s az \u00e1lm\u00e9lkod\u00f3 megmentett kez\u00e9be nyomta – Sejtettem, hogy ezek ut\u00e1n nem jut messzire.. Na, j\u00f6jj\u00f6n bar\u00e1tom, besz\u00e9lgess\u00fcnk.-<\/p>\n

Nemsok\u00e1ra a kis parkban \u00fcld\u00f6g\u00e9ltek egy padon. A h\u0171v\u00f6s est\u00e9n cs\u00f6nd honolt, a kitisztult \u00e9gen ragyogtak a mennyei dr\u00e1gak\u00f6vek. Egy-egy k\u00f3sza aut\u00f3 hajtott el sietve el\u0151tt\u00fck, majd bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a teret az elhal\u00f3 kutyaugat\u00e1sok \u00e9s a vonatok zajai. Kilenc \u00f3r\u00e1t \u00fct\u00f6tt a templom harangja, hangja megzengette az alv\u00f3 v\u00e1ros \u00e1lmos h\u00e1zait.<\/p>\n

– Te j\u00f3 \u00e9g! Azt hittem m\u00e1r \u00f3r\u00e1k \u00f3ta bolyongok a v\u00e1rosban..- csod\u00e1lkozott a fiatal \u00fczletember.<\/p>\n

– Pedig negyed \u00f3r\u00e1ja sincs, hogy elment. L\u00e1tja, ez a k\u00f6d… – mosolygott kaj\u00e1nul J\u00e1nos b\u00e1csi
\n– No, de h\u00e1t mi\u00e9rt is van \u00edgy nekib\u00fasulva?-<\/p>\n

– \u00c1h, bonyolult, \u00fagysem \u00e9rtene.. – legyintett \u00e9s nyakkend\u0151j\u00e9t meglaz\u00edtva b\u00e1multa lucskos cip\u0151it.<\/p>\n

– Higgye el fiam, \u00e9n m\u00e1r r\u00e9gebb \u00f3ta pr\u00f3b\u00e1lom megfejteni a bonyolult dolgokat, \u00e9s ilyen korban m\u00e1r egyp\u00e1r gordiuszi-csom\u00f3t magam m\u00f6g\u00f6tt tudhatok. Egy pr\u00f3b\u00e1t meg\u00e9rhet megbesz\u00e9lni a j\u00f3 \u00f6reg Jancsi b\u00e1csival. – mondta az \u00f6reg \u00e9s b\u00e1tor\u00edt\u00f3lag hunyor\u00edtott.<\/p>\n

– Tulajdonk\u00e9ppen val\u00f3ban nem bonyolult ; a jelen helyzetemet nevezik azt hiszem teljes cs\u0151dnek. Mondjuk az \u00e9letem \u00f6sszess\u00e9ge sem k\u00fcl\u00f6nb, gyerekk\u00e9nt gyakorlatilag a k\u00e9t sz\u00fcl\u0151 k\u00f6zt pattogva, a b\u00edr\u00f3s\u00e1gi v\u00e1l\u00f3pereken n\u0151ttem fel. Azt\u00e1n any\u00e1m elt\u0171nt egy k\u00fclf\u00f6ldi befektet\u0151vel \u00e9s valahol Sv\u00e1jcban \u00e9l. Ap\u00e1m bankigazgat\u00f3, elfoglalt ember, olyannyira, hogy m\u00e9g \u00e9n sem f\u00e9rek bele az \u00e9let\u00e9be. Fizette az iskol\u00e1imat, szerzett egy j\u00f3 \u00e1ll\u00e1st \u00e9s az\u00f3ta tudom\u00e1st sem vesz r\u00f3lam. Ezek ut\u00e1n hamar megszoktam, hogy egyed\u00fcl magamnak \u00e9s a munk\u00e1mnak \u00e9lek. De most…-<\/p>\n

Ekkor gondolatai m\u00e1r messze j\u00e1rtak valahol a csillagok felett, a v\u00e9gtelen messzes\u00e9gben, amit nem \u00e9rthet senki, csak r\u00e1csod\u00e1lkozhat titkod m\u00e9lys\u00e9g\u00e9re.<\/p>\n

– H\u00e1t igen, a szerelmet nem lehet bet\u00e1bl\u00e1zni.. – t\u00f6rte meg a csendet J\u00e1nos b\u00e1csi – Ne n\u00e9zzen r\u00e1m ilyen meglepetten, \u00e9n is voltam fiatal, bar\u00e1tom. Olyan v\u00f6r\u00f6s a f\u00fcle mint a c\u00e9kla! –<\/p>\n

– H\u00e1t igen.. – mondta sz\u00e9gyenl\u0151sen fiatal bar\u00e1tunk – ..nem lehet. De \u00e9n m\u00e9gis ezt akartam, mintha a szeretet csak egy \u00fajabb m\u0171szak lenne. Nem is \u00e9rtem, hogy v\u00e1rhattam t\u0151le ak\u00e1rmit is. Most pedig se munk\u00e1m, se senkim. L\u00e1tja? Azt hiszem, ez a v\u00e9ge, lehet enn\u00e9l rosszabb?? \u00c9n \u00fcld\u00f6ztem el magamt\u00f3l, azt se tudom sz\u00f3ba \u00e1llna-e m\u00e9g velem, r\u00e1m n\u00e9zne m\u00e9g, mint emberre? Mint egy rideg munkag\u00e9p \u00fagy \u00e9ltem, ha az egy\u00e1ltal\u00e1n \u00e9let volt. De amikor megismertem, v\u00e1lasztanom kellett: szerelem vagy munka. – az ifj\u00fa m\u00e9lyet \u00e9s keserveset s\u00f3hajtott – Nem tudtam v\u00e1ltozni, dolgoztam \u00e9s alig volt id\u0151m r\u00e1. M\u00e1r egy hete nem is besz\u00e9ltem vele, mert nem tudtam beszor\u00edtani a munk\u00e1m mell\u00e9, m\u00e9gis elv\u00e1rtam, hogy amikor r\u00e1\u00e9rek, akkor szeressen. Persze ez \u00edgy nem mehetett, nem besz\u00e9lt velem, nem j\u00f6tt el \u00e9s \u00e9n k\u00e9ts\u00e9gbe estem \u00e9s a munka ut\u00e1n be\u00fcltem h\u00e1t inni. Most meg itt vagyok t\u00f6k r\u00e9szegen egy padon az \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n \u00e9s er\u0151sen k\u00e9tlem, hogy lenne \u00e9rtelme hazamennem.-<\/p>\n

– Akkor mit akar tenni? –<\/p>\n

– Nem tudom… Itt \u00fcl\u00f6k \u00e9s v\u00e1rok egy csod\u00e1ra, ami tal\u00e1n majd megv\u00e1ltoztatja az \u00e9letemet..-<\/p>\n

– H\u00e1t akkor tegye meg maga azt a csod\u00e1t! Menjen egy kicsit a sz\u00edve \u00e9s ne az esze ut\u00e1n is, ahogy egyszer \u00e9n is mentem… – kezdte az \u00f6reg, \u00e9s szem\u00e9ben az eml\u00e9kez\u00e9s l\u00e1ngja gy\u00falt fel – Annak idej\u00e9n \u00e9n is olyan, m\u00e1r ne vegye s\u00e9rt\u00e9snek, \u201emagaf\u00e9le” lehettem. Men\u0151 munka, ami mellett nemigen lehetett \u00e9lni, de f\u00e9nyes karriert \u00edg\u00e9rt. Azut\u00e1n egy nap megismertem egy l\u00e1nyt, egy gy\u00f6ny\u00f6r\u0171 l\u00e1nyt. Majdnem a szomsz\u00e9dban lakott, rengeteget tudtunk egy\u00fctt lenni, csod\u00e1s napokat t\u00f6lt\u00f6tt\u00fcnk egym\u00e1ssal. Amikor az \u00e9desanyja meghalt, lek\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt az apj\u00e1hoz, hogy gondoskodni tudjon r\u00f3la. \u00cdgy ugyan messze voltunk, de m\u00e9gis k\u00f6zel; tudtam, hogy ha nincs is itt, de van valakim, akinek sz\u00e1m\u00edtok \u00e9s akit szerethetek. Levelezt\u00fcnk szakadatlan, munk\u00e1b\u00f3l hazafele el\u0151sz\u00f6r mindig a post\u00e1ra n\u00e9ztem be, j\u00f6tt-e lev\u00e9l. Ez sok\u00e1ig ment \u00edgy \u00e9s azon vettem \u00e9szre magunkat, hogy megtal\u00e1ltuk egym\u00e1st a nagyvil\u00e1gban. Egy nap megl\u00e1togattam; kar\u00e1csony volt, a sz\u00fclet\u00e9snapj\u00e1n felk\u00f6sz\u00f6nteni mentem el. M\u00e9g soha nem \u00e9reztem ekkor \u00f6r\u00f6m\u00f6t \u00e9s szeretetet. Csod\u00e1s nap volt, ahogy s\u00e9t\u00e1ltunk a h\u00f3es\u00e9sben, \u00e9reztem, hogy j\u00f3 helyen vagyok. Amikor a vas\u00fat\u00e1llom\u00e1son v\u00e1rtunk a vonatomra, v\u00e9giggondoltam a dolgaim. K\u00e9t utam volt: az egyik ‘haza’ a munk\u00e1ba \u00e9s sikerbe, a m\u00e1sik pedig haza a kedvesemmel. Sose fogom elfelejteni a percet, amikor j\u00f6tt a vonat \u00e9s \u00e9n a karomban tartottam \u0151t. Ahogy n\u00e9ztem a szem\u00e9be r\u00e1j\u00f6ttem, hogy nem tudn\u00e1m itthagyni. R\u00e1j\u00f6ttem, hogy kar\u00e1csonykor nem csak a vil\u00e1g kapott egy aj\u00e1nd\u00e9kot, hanem mindenki szem\u00e9ly szerint is. Az \u00e9n aj\u00e1nd\u00e9kom pedig a karjaimban volt \u00e9s akkor megfogadtam, hogy sose fogom elhagyni a munk\u00e1m \u00e9s karrierem miatt. –<\/p>\n

\u00dajra sz\u00f3lt a harang. Tompa b\u00fag\u00e1sa t\u00edz \u00f3r\u00e1t jelzett. A fiatalember merengve l\u00f3b\u00e1lta l\u00e1bait a kofferja felett \u00e9s J\u00e1nos b\u00e1csi folytatta t\u00f6rt\u00e9net\u00e9t a kis parkban.<\/p>\n

– Amikor a vonat n\u00e9lk\u00fclem ment el, csak annyit k\u00e9rdezett t\u0151lem: \u201e\u00c9s ki fog holnap munk\u00e1ba menni?” \u201e\u00c9s ki fog holnap szeretni t\u00e9ged?” mondtam, \u00e9s ennyiben is maradtunk, mert egyik\u00fcnk sem tudott m\u00e1r sz\u00f3lni a boldogs\u00e1gt\u00f3l. El\u0151sz\u00f6r nem volt ugyan k\u00f6nny\u0171, de v\u00e9g\u00fcl tal\u00e1ltam \u00e1ll\u00e1st, majd k\u00e9s\u0151bb az ap\u00f3som \u00f6r\u00f6ks\u00e9g\u00e9b\u0151l, – mondta mosolyogva az \u00f6reg a gy\u0171r\u0171j\u00e9re pillantva – megnyitottuk ezt a kis pressz\u00f3t. Az\u00f3ta \u00e9ldeg\u00e9l\u00fcnk itt nem felt\u00e9tlen\u00fcl gazdagon, de boldogan. –<\/p>\n

\u00d6reg este volt m\u00e1r. A n\u00e9ptelen utc\u00e1kon messze s\u00edrt a csend egy f\u00e9kez\u0151 vonat kerekei alatt. A k\u00e9t ember \u00e1rny\u00e9ka gondolkod\u00f3n vet\u00fclt a gyepre a l\u00e1mpaf\u00e9nyben.<\/p>\n

– Sokszor gondolkodtam azon, mi lett volna, ha akkor visszamegyek dolgozni. Lehet, hogy most gazdag lenn\u00e9k \u00e9s minden anyagi gond n\u00e9lk\u00fcl \u00e9ln\u00e9k tal\u00e1n nem is itt a panelban. De azt\u00e1n mindig eszembe jut, mi mindent vesztettem volna.. – egy gy\u0171r\u00f6tt kis f\u00e9nyk\u00e9pet vett el\u0151 a t\u00e1rc\u00e1j\u00e1b\u00f3l. A k\u00e9pen h\u00e1rom kisgyermek volt – L\u00e1tja? Ezek az unok\u00e1im. Ez az \u00e9n igazi vagyonom \u00e9s semmire nem cser\u00e9ln\u00e9m el! –<\/p>\n

A h\u0171v\u00f6s est\u00e9n cs\u00f6nd honolt, a kitisztult \u00e9gen ragyogtak a csillagok. Egy-egy elhal\u00f3 zaj hallatszott m\u00e9g, de v\u00e9g\u00fcl bet\u00f6lt\u00f6tt\u00e9k a teret az elhal\u00f3 kutyaugat\u00e1sok \u00e9s a vonatok zajai.<\/p>\n

– Noh\u00e1takkor! – t\u00f6rte meg a, mereng\u0151 csendet egy hirtelen leveg\u0151vel J\u00e1nos b\u00e1csi – Nem is akarom tov\u00e1bb untatni mag\u00e1t csak szerettem volna meggy\u0151zni, hogy igenis k\u00e9t \u00fat van, \u00e9s az egyiken megtal\u00e1lhatja a lelki gazdags\u00e1g\u00e1t is! –<\/p>\n

– Siker\u00fclt! – mondta a fiatalember k\u00f6nnyes szemmel, feln\u00e9zve a gondolataib\u00f3l, amik m\u00e1r egy \u00faj, jobb \u00faton j\u00e1rtak. – \u00c9n… \u00e9n… annyira… – kezdte, de a hangja elcsuklott.<\/p>\n

– Keblemre, fiam! – mondta az \u00f6reg \u00e9s apja helyett is mint apja \u00f6lelte meg a szeg\u00e9ny, szerencs\u00e9tlen kisfi\u00fat, aki ezen az est\u00e9n valami \u00fajat kapott, amit eddig valahogy nem tudott \u00e1t\u00e9rezni, amib\u0151l eddig mindig kimaradt: t\u00f6r\u0151d\u00e9st \u00e9s szeretetet.<\/p>\n

– K\u00f6sz\u00f6n\u00f6m! – hebegte, amint er\u0151t tudott venni mag\u00e1n.<\/p>\n

– Nagyon sz\u00edvesen! De most m\u00e1r menjen, aludja ki mag\u00e1t, mert m\u00e9g egy ilyen sz\u00e9p sz\u00e1l leg\u00e9ny \u00e9rt\u00e9k\u00e9b\u0151l is levon, ha m\u00e1snapos. Menjen csak, ne csak v\u00e1rja azt a csod\u00e1t! Isten \u00e1ldja magukat! –<\/p>\n

Az ifj\u00fa pedig m\u00e1r biztosabban indult meg, s\u0151t szaladt az \u00faj c\u00e9l fel\u00e9, \u00faj \u00faton a holnapba.<\/p>\n

– A t\u00e1sk\u00e1ja! – ki\u00e1ltott ut\u00e1na J\u00e1nos b\u00e1csi, mire az meg\u00e1llt \u00e9s boldogan intett, hogy m\u00e1r nem kell, hagyja csak. \u00c9s akkor mindketten nevettek egy nagyot a s\u00f6t\u00e9t \u00e9jszaka k\u00f6zep\u00e9n, mert l\u00e1tt\u00e1k, l\u00e1tt\u00e1k m\u00e1r a vil\u00e1goss\u00e1got.<\/p>\n

Hogy mi t\u00f6rt\u00e9nt a fiatal \u00fczletemberrel? Egy j\u00f3 ideig senki sem tudta. Az \u00e9let folyt tov\u00e1bb, munkanapok, vend\u00e9gek j\u00f6ttek-mentek. Lassan k\u00f6zeledett a kar\u00e1csony. Ennek alkalm\u00e1b\u00f3l a kis pressz\u00f3 is ki\u00f6lt\u00f6z\u00f6tt, s a helys\u00e9get bet\u00f6lt\u00f6tte a kar\u00e1csonyi hangulat. Egy nap, mikor m\u00e1r \u00f6sszegy\u0171ltek a nagy\u00f6regek egy kis d\u00e9lut\u00e1ni csevelyre, \u00e9s j\u00f3\u00edz\u0171en besz\u00e9lgettek, J\u00e1nos b\u00e1csi, ahogy a poharakat rakosgatja megl\u00e1tott egy siet\u0151 fiatalembert az utc\u00e1n. \u0150 is megl\u00e1tta, \u00e9s az \u00f6reg csapos felismerte a fi\u00fat, akit a pocsoly\u00e1b\u00f3l mentett ki. Nem volt aktat\u00e1ska a kez\u00e9ben, csak egy csokor vir\u00e1g, amivel magyar\u00e1zkodva integetett a pressz\u00f3ba. Boldog volt, nevetett, ahogy a h\u00f3ban l\u00f3b\u00e1lta a csokrot, nevetett \u00e9s l\u00e1tszott rajta, hogy v\u00e9gtelen\u00fcl boldog \u00e9s h\u00e1l\u00e1s. Az \u00f6reg vele \u00f6r\u00fclt \u00e9s \u00f6r\u00fclve k\u00f6sz\u00f6nt vissza. A fi\u00fa szaladt volna tov\u00e1bb, de m\u00e1r el\u0151tte \u00e1llt egy l\u00e1ny, akinek pironkodva \u00e1tadta a vir\u00e1got, cser\u00e9be egy nagy puszi\u00e9rt, majd k\u00e9zenfogva elindultak a h\u00f3es\u00e9sben.<\/p>\n

De ezt m\u00e1r nem l\u00e1tta j\u00f3l J\u00e1nos b\u00e1csi, mert elhom\u00e1lyosult a tekintete \u00e9s egy k\u00f6nny szaladt le az arc\u00e1n, majd visszasietett fi\u00fakhoz, csak belement valami a szem\u00e9be. Boldog kar\u00e1csony volt, s aznap este a szok\u00e1sosn\u00e1l is nagyobb j\u00f3\u00e9jtpuszit kapott az \u0151 kar\u00e1csonyi aj\u00e1nd\u00e9ka.<\/p>\n

\u201eHagyd az \u00darra a te utadat, b\u00edzz\u00e1l benne, mert \u0150 munk\u00e1lkodik!”
\nZsolt\u00e1rok k\u00f6nyve 37,5<\/p>\n

\n

K\u00edv\u00e1nom mindenkinek az \u00dar vezet\u00e9s\u00e9t \u00e9s \u00e1ldott kar\u00e1csonyt!<\/p>\n

Bence<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"

Kar\u00e1csony alkalm\u00e1b\u00f3l szeretn\u00e9m most bemutatni kis \u00edr\u00e1somat, amit nemr\u00e9giben k\u00e9sz\u00edtettem.\u00a0 Valahol egy kar\u00e1csonyi t\u00f6rt\u00e9net, de val\u00f3j\u00e1ban ink\u00e1bb egy igen hossz\u00fa bizonys\u00e1gt\u00e9telnek mondhat\u00f3. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u00darban b\u00edzunk, akkor a mi dolgaink az \u0150 kez\u00e9ben vannak. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u0150 keskeny \u00fatjait v\u00e1lasztjuk, akkor j\u00f3 ir\u00e1nyba megy\u00fcnk. De mindig k\u00e9t utunk van, […]<\/p>\n","protected":false},"author":15,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_uag_custom_page_level_css":"","footnotes":""},"categories":[252],"tags":[138,139,137,140],"class_list":["post-1525","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-szosszenet","tag-bizonysag","tag-karacsony","tag-utak","tag-vezetes"],"uagb_featured_image_src":{"full":false,"thumbnail":false,"medium":false,"medium_large":false,"large":false,"1536x1536":false,"2048x2048":false,"post-thumbnail":false},"uagb_author_info":{"display_name":"Bence","author_link":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/?author=15"},"uagb_comment_info":2,"uagb_excerpt":"Kar\u00e1csony alkalm\u00e1b\u00f3l szeretn\u00e9m most bemutatni kis \u00edr\u00e1somat, amit nemr\u00e9giben k\u00e9sz\u00edtettem.\u00a0 Valahol egy kar\u00e1csonyi t\u00f6rt\u00e9net, de val\u00f3j\u00e1ban ink\u00e1bb egy igen hossz\u00fa bizonys\u00e1gt\u00e9telnek mondhat\u00f3. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u00darban b\u00edzunk, akkor a mi dolgaink az \u0150 kez\u00e9ben vannak. Bizonys\u00e1g arr\u00f3l, hogy ha az \u0150 keskeny \u00fatjait v\u00e1lasztjuk, akkor j\u00f3 ir\u00e1nyba megy\u00fcnk. De mindig k\u00e9t utunk van,…","_links":{"self":[{"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1525","targetHints":{"allow":["GET"]}}],"collection":[{"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts"}],"about":[{"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/types\/post"}],"author":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/users\/15"}],"replies":[{"embeddable":true,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcomments&post=1525"}],"version-history":[{"count":3,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1525\/revisions"}],"predecessor-version":[{"id":1528,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=\/wp\/v2\/posts\/1525\/revisions\/1528"}],"wp:attachment":[{"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fmedia&parent=1525"}],"wp:term":[{"taxonomy":"category","embeddable":true,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Fcategories&post=1525"},{"taxonomy":"post_tag","embeddable":true,"href":"https:\/\/archiv.sofarportal.hu\/index.php?rest_route=%2Fwp%2Fv2%2Ftags&post=1525"}],"curies":[{"name":"wp","href":"https:\/\/api.w.org\/{rel}","templated":true}]}}